Olvasási idő: 6 perc
Mark Khater, a Cambridge-i Egyetem Stratégiai és Teljesítményközpontjának vezetője és a YNOT Institute for Digital Finance igazgatója tartott egyhetes stratégia kurzust a Vezetőképző Akadémia hallgatói számára. A kurzus a vállalati szférától kezdve a vezetéselméleten és a felszín alatt megbúvó nemzetközi konfliktusokon át a tőzsde világáig számos rendkívül aktuális, iskolapadban hagyományosan nem elsajátítható és kontextualizálható témát érintett, mely által az Akadémia hallgatói mélyebb betekintést nyerhettek olyan kulcsterületek működésébe és problémáiba, amelyek ismerete elengedhetetlen a jövő vezetői számára.
Mark Khater mindenek előtt elkülönítette a stratégiák három nagy válfaját, a kompetitív, a vállalati és az operációs stratégiát, amelyekről külön-külön beszélt a hét folyamán. A kompetitív stratégiatípus vizsgálatakor rávilágított arra, hogy a versenytársak közül kétféleképpen lehet kiemelkedni: vagy olcsóbban nyújtjuk a termékeket, vagy magasabb minőségben. Ehhez kulcsfontosságú az, hogy egy vállalat megértse a saját erősségeit és gyengeségeit, megjegyezve ugyanakkor, hogy a stratégiaalkotás puszta vélemények helyett valós tényekre kell alapozódjon. Ilyen például annak felismerése, hogy a Pareto-elv a vállalatok működésében is nagy szerepet játszik: a profit 80%-a jellemzően a termékek 20%-ából származik, így a termékportfólió megfelelő elemzése kritikus fontosságú lehet.
Alaposan körüljártuk az operációs stratégia fogalmát is. Mark kitért arra, hogy a vállalatok különféle tevékenységeket koordinálnak, amelyek erőforrásaikra épülnek. Az erőforrások lehetnek kézzelfogható eszközök, például gépek vagy ingatlanok, melyek koordinálásával tevékenységek valósulnak meg, a tevékenységek koordinálásával kapacitások, egy vállalat sikere pedig azon múlik, hogyan képes koordinálni ezen kapacitásait. Külön említést tett a kapacitások kiszervezéséről, amelynek az egyik legeklatánsabb, megkérdőjelezhető sikerű példája a félvezetőipar USA általi kiszervezése harmadik országokba. Bár sok vállalat hisz abban, hogy a kiszervezés révén költségeket csökkenthet, Mark rámutatott arra, hogy ez nem mindig eredményez előnyt, a belső tevékenységek fenntartása és optimalizálása hosszútávon jobb eredményeket hozhat.
Az előadások során Mark Kahter nagy figyelmet szentelt a geopolitikai konfliktusoknak, így az orosz–ukrán háborúnak is. Szó esett a konfliktus „proxy háború” voltáról, amelynek célja a hosszútávú geopolitikai dominancia elérése. A háború kapcsán kitértünk olyan kérdésekre is, minthogy lehet-e Kína alternatíva az Egyesült Államokkal szemben más országok számára, mely kapcsán kihangsúlyozta, hogy bár Kína gazdasági és politikai ereje jelentős, kérdéses, hogy ez elegendő-e ahhoz, hogy más országok alternatív partnerként is azonosíthassák. Kína mellett az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti függőségi kapcsolatról is szó esett. Az EU hosszú távon az amerikai gazdasági és politikai támogatásra támaszkodott, de a jövőben felvetődik a kérdés, hogy az Unió mennyire tud függetlenedni ettől a kapcsolattól, és vajon képes lesz-e alternatív eszközökkel kilépni ebből a pénzügyi-katonai függőségi viszonyból.
Egyesítve a stratégiai gondolkodás e két eltérő megnyilvánulási formáját, Mark Khater szót ejtett a vállalati stratégiák gyakran csupán véleményekre alapozó mivoltáról, támogatva az erősségek, a gyengeségek, a lehetőségek és a veszélyek feltérképezésre mellett politikai, gazdasági, szociokulturális és technológiai tényezők vizsgálatát is. Ezzel a módszerrel a vállalati szereplők könnyebben reflektálhatnak a felmerülő problémákra, a versenytársak alapos elemzése mellett pedig jelentősebb előnyre tehetnek szert, mintha kizárólag csak véleményekre alapoznák stratégiájukat.
Az előadások során a vezetés és menedzsment közötti különbségekről is szó esett. Míg a vezetők számára az a prioritás, hogy az emberek „a helyes dolgokat csinálják”, a menedzsereknek, hogy beosztottjaik „helyesen csinálják a dolgokat”. A vezetés és menedzsment közötti különbség abban rejlik, hogy míg a vezetők stratégiát alakítanak ki és irányt mutatnak, addig a menedzserek a napi működés optimalizálásáért és hatékonyságáért felelnek. Ezen kívül számos vezetéselméleti megközelítést is bemutatott, mint például a tulajdonság-, viselkedésiminta-, szituációsmegközelítés-, valamint a hatalom- és befolyásalapú vezetéselméleteket.
Mark Khater egyhetes kurzusának legemlékezetesebb és legtöbb gyakorlati információval szolgáló része azonban a befektetési stratégiákról és a pénzügyi piacok működéséről szóló előadása volt. A befektetési piramis részletes magyarázásával bemutatta, hogyan lehet felépíteni egy jól diverzifikált portfóliót, amely részvényekből, kötvényekből és más pénzügyi eszközökből áll. Különösen érdekes volt a Dow Jones, az S&P 500 és a Wall Street Journal közötti összefüggések, valamint a New York Stock Exchange vagy akár a NASDAQ és az amerikai államkötvények közötti reláció magyarázata. Az előadás végén a pénzügyi piacok volatilitásáról és szezonális attribútumáról beszélt, valamint a befektetési stratégiák különböző változatairól, beleértve az alfa, beta és smart beta megközelítéseket.
Összefoglalva, Mark Khater előadásai egyedülálló betekintést nyújtottak a vállalati stratégia, a nemzetközi konfliktusok és a pénzügyi piacok világába és összefüggéseibe. Előadásai során arra ösztönözte a Vezetőképző Akadémia hallgatóit, hogy ne csak a felszínt kapargassák, hanem mélyebben vizsgálják a globális események, a vállalati működés és a vezetés összefüggéseit. Egy dolog biztosan világossá vált: a sikeres stratégiai tervezéshez és döntéshozatalhoz elengedhetetlen a részletek megértése és a tényszerű adatokra való építkezés.
