Olvasási idő: 2 perc
Erhardt Gábor Pro Architectura és Ybl-díjas építész, az MCC Építészet és Emlékezet Műhelyének vezetője adott elő szerda este Veszprémben a Balaton-felvidék építészeti stílusáról.
Változatos struktúra tárul elénk, ha az északi part vonulatain elindulunk. Számos régi és új megoldást láthatunk a tájjellegű tervezésben, ahol a hagyományok tisztelete és részben a modern kor elvárásai is vezetik a tervező ceruzáját. Rengeteg neves építész munkásságát ismerhette meg a közönség.
Amit azonban kiemelt figyelem követett: Mi történik akkor, ha az élet drámája követeli meg, hogy valami új épüljön, gyógyítva a régi sebeket? Amikor feladat az, hogy ne művészeti remekeket tervezzen az építész, hanem a traumatizált vörösiszap katasztrófa áldozatai számára emeljen egy teljesen új életteret valamit visszaadva számukra, ami a szörnyű tragédiában elveszett.
Vagy amikor a feladat egy, a második világháború után erőszakkal kitelepített sváb népesség helyére betelepített bukovinai székely népcsoport, s az ezáltal megosztott község lakosai számára az összhang reményének felvillantása egy épülettel. A történet Kakasd településéhez fűződik, ahol a régi művelődési ház lebontásával 1987-ben Makovecz Imre által megálmodott tervek alapján épült meg az új Faluház, mely gyógyírként szolgált a székelyek és a svábok számára is. Az impozáns épülettömb magába foglalja az odaemelt székely fatornyot és a szimbolikusan mellé süllyesztett vörösrézzel fedett, a helyi római katolikus templom mintájára épült őstelepes „sváb” lakosság jelképét. A két torony a községben élő két nép összefonódásának a szimbóluma lett.
Az építészet művészet, az ereje pedig generációknak adhat erőt, ha mindezt nem áldozzák fel a tömeges építkezés tucatstílusa oltárán.
