,,Magyarország a CIA nagyítóján keresztül: hidegháborús akták feltárása” – a kommunista és szocialista Magyarország az ügynökök szemével

A rendezvény Szalai Zoltán, a Matias Corvinus Collegium főigazgatójának köszöntőjével indult, aki elmondta, jó látni, hogy ilyen sokan eljöttek a rendezvényre, hiszen az MCC –nek az is célkitűzése, hogy a vidéki központok, mint egyfajta szellemi műhelyek működjenek, ahol kiváló szakemberektől hallhatnak izgalmas előadásokat nem csak a kollégium hallgatói, de a város nagyközönsége is.

Az MCC egyetemi programjának junior hallgatója, Czipa András moderátor kérdéseire válaszolva az este szakértőitől megtudhattuk, hogyan viszonyult az amerikai hírszerzés, és rajtuk keresztül az amerikai vezetés a magyarokhoz, mi volt a véleményük a magyar társadalomról, kultúráról, és mit gondolt az amerikai központi hírszerzés egy lehetséges ellenállásról.

Stephen Sholl – aki az elmúlt évben a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vendégkutatójaként tanulmányozott több száz Magyarországra vonatkozó CIA-aktát az ’50-es évektől egészen 1980-ig – elmondta, az aktákból az derül ki, hogy Magyarországot egy katolikus, konzervatív országnak tartották, ahol az emberek 90%-a antikommunista, de a hírszerzők még ennek ellenére sem hitték, hogy a szovjetekkel szembeni komolyabb ellenállásra kell a magyaroknál számítani. A hírszerzés meglehetősen elővigyázatlan volt az ’56-os történésekkel szemben, és – mint ahogy ez a későbbi aktákból kiderül – ők maguk is megalázónak érezték, hogy ennyire tévesen ítélték meg az akkori helyzetet.

Egészen a ’60-as évek közepéig a CIA egy újabb, az ’56-oshoz hasonló felkelés kitörésétől tartott, de ez a nézet 1965 körül megváltozott: a Kádár-korszak beköszöntével Magyarországra úgy tekintettek, mint a legalázatosabb és legerősebb szovjet csatlósra, és Kádárt reformernek tartották, akinek az ország a fejlődést, a modernizálódást köszönheti.

Máthé Áron Stephen Sholl szavaira reflektálva hozzátette, hogy a CIA-jelentésekkel szemben a valóság egészen más képet festett. A nyugati sajtó Magyarországot tartotta a „legvidámabb barakknak” a szocialista „lágerben”, ami egyrészt igaz volt, hiszen az emberek a pénzükért tudtak vásárolni a boltokban, eljuthattak olyan országokba, mint Bulgária, Jugoszlávia, de ugyanakkor a vasfüggöny behatárolt minket, és itt volt a legmagasabb arányú az alkoholizmus vagy az öngyilkosság.

A szakértőktől azt is megtudhattuk, hogy bár mi magyarok mindig a nyugathoz tartozónak tartottuk magunkat, ez meglehetősen egyoldalú nézet volt. Az I. Világháborúig Magyarországra, mint egy erős európai nemzetre tekintettek, de ez később – ahogy a CIA-aktákból is kiderül – megváltozott, és egy nem ortodox, nem szláv, tradicionálisan konzervatív, és leginkább problémás országnak tartottak minket a szocialista táborban.

Az est végén lehetőség nyílt arra is, hogy a közönség soraiból is feltegyék kérdéseiket a szakértőknek, és a téma iránt érdeklődést mutatta, hogy sokan ott maradtak még az előadás után is, hogy kötetlen beszélgetés keretében folytassák az eszmecserét.