Olvasási idő: 2 perc
A regionális ízek, formák megismerésére és használatára is buzdított Erhardt Gábor építész a zalaegerszegi MCC-ben tartott előadásában.
Erhardt Gábor Pro Architectura és Ybl-díjas építész, az MCC Építészet és emlékezet műhelyének vezetője Vidéki „idill”? – regionális és nemzetközi trendek címmel tartott előadást a zalaegerszegi MCC-ben.
Napjaink globalizálódó világában mintegy ellenhatásként mind jobban felértékelődnek a lokalitás szempontjai, így az építészetben a regionális ízek, formák megismerése, használata. Ennek a gondolkodásmódnak mind filozófiai síkon, mind építészeti formálásban nagy fontosságú képviselői voltak a XX. században. Kós Károly példája, az erdélyi szűlőföldért minden tekintetben felelősséget vállaló, de egyben a nemzetközi építészeti trendeket is figyelő építészete volt az origo. Hamvas Béla Az öt géniusz című nemzetkarakterológiai esszéfüzérében pedig nagyon érzékletesen mutatta be a Kárpát-medence öt, önálló identitással bíró területét, amelyeknek (népi) építészete is jellemző volt.
Az utóbbi negyven évben elsősorban Makovecz Imre és a környezetében alkotó építészek saját formajegyekkel gazdagítva folytatták ezeket az építészeti hagyományokat. Ezt nevezzük organikus építészetnek, amelynek egyik meghatározó szegletköve a Kárpát-medencei háromosztatú lakóház. Ez a meghatározó örökség jelenleg zárványként létezik a vidék épületállományában, de teljesen alkalmas lenne egy regionális stílus alapjává válni. Hasonló folyamatok tapasztalhatók a világban Japántól, Svájcon át Angliáig.
De a lokalitás otthonossága mellett szinte elsöprő erővel van jelen a globalitás "letisztult", minimalista építészete, amely a mindenkori újdonsággal provokál ki magának állandó figyelmet.
