Olvasási idő: 3 perc
Miért a német mentőautó a legbiztonságosabb hely a világon? Vajon, mi köze ennek a ténynek az intézményekhez? Miként segíthetik vagy gátolhatják az intézmények az innovációt? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk a Technológiai Jövők Műhely által szervezett legújabb Schumpeter Lunch Debate-en.
Joseph Schumpeter szelleme aligha lelhetett volna jobb otthonra az MCC-ben, mint azon a Lunch Debate-n, amit a Technológiai Jövők Műhelye szervezett Prof. Johannes Glückler (Heidelberg University) és Prof. Zoltán Ács (George Mason University) részvételével. Glückler professzor egy meglehetősen szokatlan példával indította előadását: a német mentőautókkal. Hiszen Németországban még soha senki sem halt meg mentőautóban. Az ok roppant egyszerű: törvény mondja ki, hogy ha valaki egy mentőautóban hunyt el, akkor a mentős már nem szállíthatja a holttestet a kórházba. Helyette a ravatalozóba viszi, majd ezután teljesen fertőtleníti járművet, ami mintegy nyolc munkaórát vesz igénybe. Ez pedig egyenlő azzal, hogy a mentőautó aznap teljesen kiesik a használatból. Éppen ezért, ha mégis a mentőautóban halna meg a beteg, akkor ugyan a mentős elszállítja a kórházba a holttestet, ám a kórház sürgősségi orvosa azonnal kiadja az igazolást: a beteg a kórházban hunyt el.
Glückler professzor szerint ez a példa is jól mutatja, hogy a szabályok önmagukban még nem nevezhetők intézményeknek, hiszen gyakran és rendszerszinten áthágják azokat, és ezáltal beépülnek a társadalmi kölcsönkapcsolatokba. Hasonlóképpen, Geoffrey Hodgson, az intézményi közgazdaságtan egyik atyja is úgy véli: állandóan gondoskodunk kell arról, hogy a szabályaink hatékonyak legyenek. Az intézmények valójában társadalmi interakciókat strukturáló, széles körben elterjedt szabályrendszerek, vagyis a konkrét szabályok mellett legalább akkora hangsúlyt kapnak itt a mögöttük álló társadalmi kölcsönhatások.
Amíg a Glückler professzor előadásából megtudhattuk, hogy néha még a legradikálisabb innovációk is igazodnak a meglévő intézményes keretekhez, addig az előadást követő kerekasztalbeszélgetésen Ács professzor az amerikai és az európai vállalkozó kultúra különbségeit elemezte.
A vita moderátora, Héjj-Csizmazia Kincső – William Baumol kategóriájával élve – a központi támogatásokért versengő hozam-vadász vállalkozókról, valamint Mariana Mazzucato vállalkozó állam koncepciójáról faggatta az MCC vendégprofesszorát, aki mindkét esetben kiemelte: innovációt csakis a kockázatvállaló vállalkozóktól remélhetünk.
A vita másik moderátora, Johanyák Csaba, a tavaszi Silicon Valley tanulmányút tapasztalataira építve és Eric Ries-t idézve a régió mantrájával –” fail fast, fail often” – szembesítette a vitapartnereket. Prof. Glückler szerint Európában sajnos a vállalkozói kudarcot nem tekintik a tanulási folyamat részének, de Prof. Ács is úgy vélte, hogy Amerika híres, az intézményi és technológiai határokat feszegető (frontier) szelleme mára az egyetemekre szorult vissza.
