Olvasási idő: 2 perc
A győzelem mágusa és a vízilabda Maradonája Kaposváron címmel rendeztek pódiumbeszélgetést az MCC kaposvári képzési központjában. Az eseményen a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének két tagjával, Nagy Tímeával és Dr. Faragó Tamással beszélgetett Füleky András, az egyesület igazgatója.
„Tehetséges az, aki olyat tud, amit a másik nem. Zseni az, aki olyat tud, amit a másik el sem tud képzelni.” - fogalmazta meg Dr. Faragó Tamás azt a gondolatot, ami fémjelezte a beszélgetést.
A két sportoló különböző életutat járt be, azonban ez mindkét esetben az olimpiai aranyéremig vezetett, amit el is hoztak magukkal, így a jelenlévők kézbe is vehették.
Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok, (2000., 2004.), hatszoros világbajnok, Európa-bajnok, hatszoros magyar bajnok vívó-párbajtőrvívó útja nem volt egyértelmű. Saját elmondása szerint eszébe sem jutott, hogy olimpiai bajnok legyen, csupán egy fiú figyelmét keresve ment a vívóterembe, ahol először nem érték sikerek. Első edzője alkalmatlannak gondolta, és eltanácsolta volna a vívástól. „Amit ő nem tudott rólam, hogy mekkora akaraterő van bennem.” – mesélte Timi. Szerinte a szorgalom, a kitartás és az alázat az, ami igazán számít. Tovább edzett, többet dolgozott és jobban akarta, mint a társai, ez vezetett a sikeréhez.
Dr. Faragó Tamás, aki 1976-ban, Montrealban lett olimpiai bajnok, szerzett olimpia ezüstöt és bronzot, volt világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és kilencszeres magyar bajnok, egyszerűen született tehetség. Azonban ő is azt vallja, hogy szorgalom nélkül ez sem elég. Ő maga is többet gyakorolt, tréningezett, mint a társai. Arra törekedett, hogy olyat tudjon, ami alapvetően nem igaz a nagydarab, erős pólósokra, mint ő is volt. Ez az együttállás – a tehetség és a szorgalom – a világ legjobbjai közé juttatta.
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének az a küldetése, hogy tagjai saját életútjukról, érzéseikről, kudarcaikról és sikereikről mesélve motiválják a fiatal generációt és bátorítsák őket nem csupán a sport, de a haza szeretetére is.
Timi visszafogottan, Tamás pedig magabiztosan és vidáman, de mindketten őszintén, nyíltan és szerethetően meséltek, ami egész biztosan elérte a célját és minden jelenlévő szívét is.